NA, HÄLLÖ!

Dajka Gábor aki vagyok, s 1988-ban születtem. Gyerekkorom óta írok, amire valamiféle meggondolatlan okból az esetek kilencven százalékában a saját, polgári nevemet használom. Ez néha szarul jön ki, de anyukámék azért büszkék rám, a többi meg már kevésbé érdekel.

Az egyetemen kommunikáció szakon végeztem, eleinte pedig a publicisztika meg a szépirodalom érdekelt. Aztán idővel beszippantott abszurdista fikció és a zsánerirodalom, azóta pedig fogalmam nincs, hogy mit is csinálok valójában.

Pár éve megjelent egy vállalhatatlan kisregényem, vállalhatatlan kiadásban, szóval arról ha lehet, ne is beszéljünk.
Később különböző blogokon, online és nyomtatott magazinokban publikáltam. Jelent meg riportom a Népszabadságban (ami aztán rejtélyes okokból csődbe is ment), írtam a Kultúrpartra, meg egyszer a HVG-re is. A novelláim közül néhányat nem csak Magyarországon, de még a̶ ̶D̶u̶n̶á̶n̶t̶ú̶l̶o̶n̶  Amerikában is publikáltak.

Egy ideig szerkesztőként dolgoztam a The Black Aether kötelékein belül, azonban magánéleti okok miatt ezt sajnos fel kellett adnom. Bánom, mert nagyon jó értekezéseket írtam, meg interjúkat készítettem ebben az időszakban. Aztán egy idegösszeomlás után nagy nehezen összevakartam magam, és 2018 őszén Komor "Nyanyaprézli" Zoltán elvtárs segítségével megalapítottuk az első magyar bizarro fanzint, a Robotcigányt, amire bármennyire furcsa, de azért egy kicsit büszke vagyok.
Jelenleg egyszerre dolgozom egy saját regényen, két kisregényen és egy, az eddigi novelláimat összegyűjtő köteten. Valószínűleg egyhamar egyikből sem lesz semmi.

Az irodalmi köröket kerülöm, mint a kést, de igazából nem azért, mert nagy az arcom, egyszerűen csak irtózom a szociális interakciótól. Meg amúgy se vennének be sehova. Egyszer például annyit ittam egy felolvasóest előtt, hogy a novellám végét nem olvastam fel, mert elfelejtettem, hogy lapoznom kellene. Ja.

Az írás mellett néha készítek nagyon rossz illusztrációkat, és több zenekarban voltam már aktív, vagy kevésbé aktív tag. Ja, meg a Keszon.hu online magazint és a Mochi of Death blogot szerkesztem.

Az elmúlt két évben egyébként úgy érzem, semmit nem csináltam, és erre nyomós okom is van, de 2020-ban eljön az én időm, ebben mostmár majdnem teljesen biztos vagyok.

Civilben szövegírással foglalkozom, mondhatni a reklámszakmában tevékenykedem, ergo keress meg, ha jó bértollnokra vagy szerkesztőre van szükséged. (És nem, nem az a másik csávó vagyok, aki marketinges, és bitorolja a nevemet.)

Ámen!

SZERESS!!4